Ingmar Bergman:
A hetedik pecsét
(részletek)
LOVAG Olyan őszintén szeretnék szólni hozzád, ahogy csak tudok, de a szívem üres.
HALÁL (hallgat)
LOVAG Az üresség tulajdon arcom felé fordított tükör. Önmagamat látom benne, és iszony és rémület fog el láttára.
HALÁL (hallgat)
LOVAG Az embertársaim iránt tanúsított közönyöm kirekesztett a közösségükből. Azóta a fantomok világában élek, álmaimba és képzelgéseimbe zárva.
HALÁL És mégsem akarsz meghalni.
LOVAG De igen.
HALÁL Mire vársz?
LOVAG Tudásra.
HALÁL Biztosítékokat akarsz?
LOVAG Nevezd úgy, ahogy akarod. Lehetetlen és megmásíthatatlan, hogy az ember érzékeivel lássa Istent? Miért kell neki félig kimondott ígéretek és senki által nem látta csodák ködébe burkolóznia?
HALÁL (hallgat)
LOVAG Hogyan hihetnénk a hívőknek, ha nem hiszünk saját magunknak se? Mi lesz velünk, azokkal, akik hinni akarnak, de nem tudnak? És mi lesz azokkal, akik nem akarnak és nem tudnak hinni? Miért nem tudom magamban megölni Istent? Miért él bennem tovább fájdalmasan és megalázóan, habár elátkozom, és ki akarom űzni a szívemből? Mindezzel dacolva miért álnok valóság mégis, amelytől nem tudok megszabadulni? Hallasz engem?
HALÁL Hallak
LOVAG Tudást akarok nem hitet. Nem feltételezéseket, hanem tudást. Azt akarom, hogy Isten kinyújtsa nekem a kezét, felfedje az arcát, szóljon hozzám.
HALÁL De hallgat.
LOVAG Kiáltok hozzá az éjszakában, de néha úgy tűnik, senki sincs ott.
HALÁL Talán csakugyan nincs ott senki.
LOVAG Akkor az élet képtelen borzalom. Senki nem képes úgy élni, hogy ott van a Halál az orra előtt, és tudja, hogy minden semmi. .
HALÁL Az emberek többsége nem gondol sem a Halálra, sem a Semmire.
LOVAG Egy napon mégis az élet legszélső határán találják magukat, és belenéznek az Éjszakába.
HALÁL Igen, azon a napon…
LOVAG Félelmükben képpé kell formálnunk, és ezt a képet elnevezzük Istennek.
HALÁL Felizgatod magad.
LOVAG Ma reggel felkereset a Halál. Sakkoztunk. Ez a haladék alkalmat nyújt számomra, hogy elvégezzek egy sürgős küldetést.
HALÁL Miféle küldetést?
LOVAG Az életem merő semmi volt. Vadásztam, kóboroltam, locsogtam összevissza. Keserűség és lelkiismert-furdalás nélkül mondom ezt, mert tudom, hogy minden ember így él. De ezt a haladékot most arra akarom felhasználni, hogy véghezvigyek valamilyen értelmes cselekedetet.
HALÁL És ezért sakkozol a Halállal.
HALÁL Soha nem hagyod abba a kérdezősködést?
LOVAG Soha.
HALÁL Pedig választ nem fogsz kapni soha.
LOVAG Néha az a benyomásom, hogy a kérdések fontosabbak, mint a válaszok.
HALÁL Elfűrészelem a fádat, mert lejárt az időd.
SKAT Az lehetetlen. Most nem érek rá.
HALÁL Igazán nem érsz rá?
SKAT Nem. Előadásra kell mennem.
HALÁL Haláleset miatt elmarad.
SKAT És a szerződésem?
HALÁL A szerződésed semmis.
SKAT A gyermekeim, a családom…
HALÁL Nem szégyelled magad, Skat?
SKAT De szégyellem.
A halál tovább fűrészel, a fa recsegni kezd.
SKAT Nincs kibúvó? A színészekre nem érvényesek kivételes szabályok?
HALÁL Nem, ilyen esetben nem.
SKAT Semmi menekvés, semmi kivétel?
A halál tovább fűrészel.
SKAT Hát megvesztegetésre nem hallgatsz-e?
A halál tovább fűrészel.
SKAT Segítség!
A halál tovább fűrészel.
SKAT Segítség! Segítség!
HALÁL Valami érdekeset látok most.
LOVAG Mit látsz?
HALÁL A következő lépéssel sakk-mattot kapsz, Antonios Blok.
LOVAG Így van.
HALÁL Örömet leltél a haladékban?
LOVAG Igen.
HALÁL Remek. Most itt hagylak. Mikor legközelebb találkozunk időd lejár. A társaidé szintén.
LOVAG És felfeded titkaidat?
HALÁL Nincsenek titkaim.
LOVAG Tehát nem tudsz semmit.
HALÁL Nem, nem tudok semmit.