Most pedig térjünk vissza a megszorult csavarhoz. Próbáljuk újrarendezni a helyzetet, és szánakozzunk el: ez a megfeneklés, amit az előbb az élet aljának éreztünk, éppen nem a legrosszabb pillanatunk. Ilyet kívántunk mindig. Elvégre ezt idéznék elő a zen-buddhista kóan-ok, mélylégzések, magukba tekintő üldögélések útján. Az eszed megállt. A "kezdő elme" üres alakíthatósága van rajtad. A tudás vonatának mozdonyán állsz, a valóság vonalán robogsz tova. Játszi gondolatod, hogy ettől a pillanattól nem tartanod kellene, inkább imádkoznod érte. Gondolkodásod végképp megfeneklett, s ebben az üres pillanatban talán mégis jobban van dolgod, mintha gondolatukkal terhelten merültél volna el a sárban kerékagyig.
A kérdés megoldása gyakran nem is tetszik fontosnak vagy kívánatosnak elsőre, a megfeneklettség állapota azonban idővel megérteti, mennyire fontos. Bosszantó apróságnak csak azért látszott először, mert helyzeted megítélése kicsinyes volt.
Azért most úgy okoskodj, hogy bármennyire ragaszkodsz is a megfeneklettséghez, előbb-utóbb kikászálódsz belőle. Értelmed a természetéhez híven és szabadon kutatja az utat. Ha nem vagy hivatásos a megfeneklettségben, meg sem akadályozhatod az útkeresést. A megfeneklettségtől való félelem oktalan, mert minél üresebb az elméd, annál vélhetőbb, hogy a Minőség-Valóság kapcsolatának friss fénye fogja megvilágosítani. Éppen az taszított a megfeneklettségbe, hogy mindig tartottál ettől az állapottól, és vonatod minden kocsiját átvizsgálod, nemhogy a mozdonyra csimpaszkodnál.
A megfeneklés nem kerülendő, mert lelki bevezetése minden igazi megértésnek. Hajtépés nélküli elfogadása a Minőség megértéséhez vezet mind a szerelői munkában, mind a másfélékben. A megfeneklettség nyomán megvilágosodó Minőség teszi a meglett szerelőt különbbé a gyárban tanult szerelőnél, aki megfelel minden helyzetnek, csupán a vadonatújnak nem.
A csavarok általában egyszerű, apró és olcsó jószágok, nagy jelentőséget nem tulajdonítanak nekik. Most azonban, ahogy Minőségérzéked izmosodik, megérted, hogy ez az egy szem megszorult csavar sem nem egyszerű, sem nem apró, sem nem olcsó. Ez a szem csavar e pillanatban felér a motorkerékpár árával, mivelhogy a motorkerékpár értéktelen, amíg a csavart ki nem varázsoltad belőle. Ilyen újraértékeléssel nő a hajlandóságod, hogy többet megtudj a csavar felől.
S ahogy a tudományod gyarapszik, szerintem elkövetkezik a csavar mivoltának új értékelése is. Ha rámeredsz, töprengsz, vagyis megfeneklettél hosszasan, előbb-utóbb ráébredsz, hogy ez a csavar nem osztályozásának jellegzetességeit hordozza, hanem egyéniség. További töprengések majd arra vezetnek rá, hogy nem is annyira tárgy, mint amennyire szerepek összessége. Így felejted el gondolkodásod hagyományos tánclépéseit megfeneklettségben.
Amíg az alanyt a tárgytól végérvényesen elkülönítetted, gondolkodásod megrögzötté vált, Osztályt alkottál, a "csavar" nevét akasztottad rá, és a valóságnál valóságosabbnak tekintetted. A megfeneklettségből pedig azért nem kászálódhattál ki, mert újság nem jutott az eszedbe, nem is derengett semmi.
Mármost, ha ki akarod varázsolni azt a csavart, nem tekinted régi mivoltát. Gondolati osztályozottsága megszűnt, egyenes tapasztalattá vált. Nem a vonat valamelyik kocsija viszi, hanem a szerelvény elejében van, változásra szorít, Te pedig kíváncsi vagy, mit tesz, miért teszi. Működésére nézve teszel fel kérdéseket, amelyekben a Minőség tudatküszöb alatti válogatása lappang, hasonlóan a Poincaré Minőség-előselejtezőjéhez, amely a fuchsi egyenletekre rávezette.
Ha pedig a Minősége megvan, édes mindegy, mi a megoldás. Amint a csavart merevsége, tapadása, csigavonalas zárása felől vizsgáljuk, a szorulását oldó szerek-re vagy lazító szerszámokra terelődik a figyelmünk, s a Minőség vágányán vagyunk. Másik lehetőség, hogy belátogatunk a könyvtárba, és a műszerész szerszámtárát böngésszük végig. Abban kerülhet olyanfajta csavarhúzó, amelyet mintha minekünk találtak volna ki. Vagy felhívjuk egyik barátunkat, aki nálunk jobban ért a szereléshez. Vagy akár kifúrjuk, akár kiégetjük azt a csavart: Megtörténhet viszont, hogy a csavarkérdésben való elmélyülésünk jutalmaképp a kivarázslásának olyan módja ötlik eszünkbe, amilyen még senki másnak, és annyival különb, hogy szabadalmaztatható, és mához öt évre milliomosok leszünk. Senki meg nem jósolhatja, hova visz a Minőség. Végtelenül egyszerű valahány megoldás - amint az eszünkbe ötlött. Amint az eszünkbe ötlött, és a Minőség próbáját megállta."
► Robert M. Pirsig: A Zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete