Don Quijote.hu

 

 

 

Ithaka

 

 

Ha majd elindulsz Ithaka felé,

válaszd hozzá a leghosszabb utat,

mely csupa kaland és felfedezés.

A Küklopszoktól és Laisztrügónóktól,

s a haragvó Poszeidontól ne félj.

Nem kell magad védened ellenük,

ha gondolatod tiszta és egyetlen

izgalom fűti tested s lelkedet.

 

A Laisztrügónokkal, Küklopszokkal, a bősz

Poszeidónnal sosem találkozol,

hacsak lelkedben nem hordozod őket,

hacsak lelked nem áll velük utadba.

 

Válaszd hozzá a leghosszabb utat.

Legyen minél több nyári hajnalod,

mikor -mily hálás örömmel!- először

szállhatsz ki sose-látott kikötőkben.

Állj meg a föníciai pultok előtt,

válogass a jó portékák között,

ébent, gyöngyházat, borostyánt, korallt,

és mindennemű édes illatot,

minél többet az édes illatokból.

 

Járj be minél több egyiptomi várost,

s tanulj tudósaiktól szüntelen.

Csak minden gondolatod Ithaka legyen;

végső célod, hogy egyszer oda juss,

de ne siess az úttal semmiképp.

Inkább legyen hosszú, minél hosszabb az út,

hogy évekkel rakva szállj ki a szigeten,

az út aratásával gazdagon,

s ne várd, hogy Ithaka majd gazdagon fogad.

Neki köszönöd a szép utazást,

mit nélküle sosem tehettél volna meg,

hát mi mást várhatnál még Ithakától?

 

Nem csaphat be Ithaka, ha szegény is;

a szerzett tudásból s tapasztalatból

máris megtudhattad, mit jelent Ithaka.

 

Konsztantinosz P. Kavafisz, 1863-1933 (Somlyó György fordítása)