Mofli
És én egyszer csak megláttam Moflit, amint a kert távoli sarkában, egy sűrű bokortól félig takarva, beszélgetett egy manóval. Igazi manó volt, és igazi beszélgetés. Nem vagyok bolond. Így hát beszélnem kell a manókról, mert akit megláttam – amikor észrevette, hogy nézem -, csendesen eltűnt. Mofli odaballagott hozzám, és mellém ült a padra. Ő is tudta, hogy manót csak gyerekek és azok a felnőttek látnak, akik őrzik magukban az egykori gyereket. Soha nem voltunk ennyire közel egymáshoz.
►Popper Péter: Részemről mondjunk mancsot
►Kép: Gombor József - manószerelem