Az őrültség
Voltam katona és rabszolga. Az én bajtársaim elestek a csatában, vagy Afrika földjén múltak ki, karomban tartottam őket. Ők látták az életet a maga valójában és kétségbe estek. Se dicsőség, se bátor utolsó szavak, csupán a szemükben, fátyolos szemükben a kérdés, hogy miért.
Nem hiszem, hogy azt kérdezték miért halnak meg, inkább azt, hogy miért éltek. Ha maga az élet ilyen hátborzongató, ki tudja hol az őrültség. Talán épp a hasznos tettekben, talán az álmokról való lemondásban, a kincskeresésben ahol csak szemét van, a túlságos józanságban, a legnagyobb őrültség nem azt látni a életben ami lehetne, hanem ami valójában.