Hétszázhúsz kitüntetés
- Én, drága doktor úr - szólt ekkor közbe Bruckner Szigfrid -, rettenetesen ordítani fogok.
- És ha szabad érdeklődnöm, miért? - kérdezte dr. Zirzurr.
- Ha fúrni tetszik.
- Kifúrva - mondta büszkén dr. Zirzurr.
- Ha tömni tetszik.
- Betömve - sugárzott dr. Zirzurr.
- Kész?
- Kész.
- Bruckner Szigfrid fölugrott, és egy tükörhöz rohant.
- Ide süss! - ordította. - Itt a tömés! Idenézz, milyen gyönyörű! A legcsodálatosabb tömés! Na, mit szólsz? - fordult Aromóhoz. - Láttál már ilyen gyönyörűt? - Nyolc kitüntetés. - Dokikám, maga egy műbűvész vagy bűművész, vagy amit akar! - Két cuppanós csókot nyomott dr. Zirzurr arcára. Huszonegy kitüntetés.
- Jaj! - mondta dr. Zirzurr, ami nem is csoda, te is azt mondanád, ha megcsókolna egy oroszlán. Ráadásul kétszer is.
Hétszázhúsz kitüntetés.
- Kinek van az erdőben fogtömése, na, kinek? - ugrált Bruckner Szigfrid. - Természetesen csak nekem! Csodabruckner Csodaszigfridnek. Csodanekem. Csodafogtömésem!
- Egyáltalán nem fájt? - kérdezte gyanakodva Aromo.
- Ugyan, egy hősnek! - legyintett Bruckner Szigfrid.