Don Quijote.hu

La Mancha lovagja
Dalszövegek

La Mancha lovagja
Zene: Mich Leigh
Dalszövegek: Joe Darion
Szövegkönyv: Dale Wasserman

La Mancha lovagja

Dulcinea Dulcinea

Csak ő a fontos csak ő

Mit akar tőlem hát?

Csak ő a fontos csak ő - repríz

Kis madár kis madár

A borbély dala

Mambrino arany sisakja

Az álom mit nem láttak még

Mert kell egy Dulcinea

Üdv ó neked Búsképű Lovag!

Egy kis pletyka

Dulcinea - repríz

La Mancha lovagja - repríz

La Mancha lovagja

Don Quijote:
Hallgass rám, ó, te rettentő bűnös világ,
Bármi aljas és züllött is légy
Egy lovag épp kibontja a jog zászlaját
S nem fél kesztyűt dobni feléd.
Én vagyok Don Quijote, La Mancha lovagja,
Ki semmi veszélytől nem fél,
Megyek merre a végzetem szólít előre
Mert nincs már oly messze a cél,
Bármerről fújjon a szél,
Hív már a győzelmes cél.

Sancho:
Én Sancho vagyok, Sancho, és követem őt
Ha bármi ér,
Hű barátja és fegyverhordozója,
Míg csak él!

Don Quijote:
Kiben felgyűlt a gazság s a rút szenvedély
Bűnös érzéki fertőben él.
Ám a szent harcok évei kezdődnek el
Az erkölcs a legszentebb cél.
Én vagyok Don Quijote, La Mancha lovagja,
Ki semmi veszélytől nem fél,
Megyek merre a végzetem szólít előre
Mert nincs már oly messze a cél.
Bármerről fújjon a szél,
Hív már a győzelmes cél.

Sancho:
Én Sancho vagyok, Sancho, és követem őt
Míg élek én,
Hű barátja és fegyverhordozója,
Míg csak él!
Bármerről fújj is a szél,
Hív már a győzelmes cél.

Csókért jövünk, csókért jövünk, Aldonzához csókért jövünk!

Aldonza:
Olyan az egyik, mint a másik
Arcotok nincsen rendszerint
Mit bánom én, te vagy a bátyád,
egyforma mind, egyforma mind.
Amíg a lámpást el nem oltjuk.
Szemetek bárgyún rám tekint,
Aztán meg megy egy kaptafára
Egyforma mind, egyforma mind.
Szerelemről egy szót se hát,
Elmúltam már húsz éves már,
Itt van a markom, add a pénzt!
S megkapod majd érte jár.
Olyan az egyik, mint a másik
Arcotok nincsen rendszerint
Bánom is én, te vagy a bátyád,
egyforma mind, egyforma mind.
Bár annyi ágyat láttam én
Aludni nincs soha időm
Öleltem annyi férfit már
Gyűlölködőn, gyűlölködőn.
Nem kellesz sem te sem a bátyád
Sem ez a züllött életem.
De hát ha így kell lenni: jól van,
legyen csak így nem szégyellem!
Olyan az egyik, mint a másik
Egyforma mind, egyforma mind.

Dulcinea, Dulcinea

Don Quijote:
Rólad álmodtam én, pedig sohasem láttalak,
szemed a szívembe ért.
Mint egy angyali dalt,
Mindig hallottam hangodat,
Mint földöntúli zenét.
Dulcinea, Dulcinea,
Pillantásod megigézett Dulcinea,
Neved szent akár az angyali imádság,
Dulcinea, Dulcinea.
Itt vagy végre velem,
Ó, csak ne reszkess, ne pirulj,
Ha kezem hajadhoz ér.
Had érezzem én
És tudjam, ez valóság,
Nem csak tűnő álomkép.
Dulcinea, Dulcinea,
Rólad álmodoztam mindig, Dulcinea,
De most rád találtam,
Mily dicső e szép nap
Dulcinea, Dulcinea

Csak ő a fontos, csak ő

Antonia:
Csak ő a fontos, csak ő,
Csak ő a fontos, csak ő,
Ha akármit is mondanak,
Ő mindig fontos marad.
De csak neki ártanánk,
Hogyha várnánk tovább még,
Hát úgy határozok:
Közbelépek és kész.
Hallom szélmalmokkal harcol
S attól félek, így is van
Ha a vőlegényem megtudja,
Hát otthagy biztosan!
Tudom én bizony: a bácsikámnak, hogy mi tenne jót,
A szobába zárni és vízbe dobni azt a kulcscsomót!
Az lenne jó, rendbe hozná
De hát tennünk addig kell, míg mód van rá!
Csak ő a fontos, csak ő,
Csak ő a kedves, csak ő.
Hát úgy határozok: közbelépek és kész.

Pap:
Ismerlek, bájos lány, értelek igazán
Úgy ám, úgy ám!
Ismerlek, bájos lány, értelek igazán
Úgy ám, úgy ám!

Házvezetőnő:
Csak ő a fontos, csak ő,
Csak ő a kedves, csak ő.
És boldog lennék, ha rávigyázhatnék csak.

Antonia:
Jaj, jaj, jaj, stb.

Pap:
Ismerlek igazán, nem is lesz baj talán
Úgy ám, úgy ám.
Csak ő a fontos nekik,
Csak ő a kedves nekik,
Mily áldott nők ezek
Mily tiszta jószívűek.
Semmi okuk nem lehet
Csak, hogy ilyen szelídek
Mily áldott lelkűek, tiszta szívűek ők!

Sancho:
Ő a gazdám, én kedves gazdám.
Tépd ki a körmömet egyenként ő a gazdám!
És ehhez magyarázat nem kell.
Van úgy, hogy bolondnak bolondja lesz az ember.
Igen őt úgy kedvelem, bár levágják bal fülem.
Legyek birkagulyás, hogyha szolgálok mást, a gazdám ő!
Ő a gazdám, én kedves gazdám.
Hogyha leforráznak, mint egy pulykát ő a gazdám.
Ne kérdezd, miért mi okból.
Úgysem felelhetem, hogy azért ez okból.
Bár a csontomat törd szét, húsom legyen főzelék.
Pörkölj meg, darálj át, tálalj mellém uborkát.
Ugyan nem tudom mért, mégis azt mondom én: a gazdám ő!

Mit akar tőlem hát?

Aldonza:
Minek e sok-sok furcsaság?
Sehova nem jut így!
Micsoda álmokon imbolyog át!
Ki ellen hordja a páncélruhát?
Mire való ez a hazug világ és mit akar tőlem hát?
Mit akar tőlem hát?
Mire jó az, hogy így beszél?
Mit jelent az mit mond?
Dulcineájának minek nevez?
Mennyei hölgyem hát mit jelent ez?
Mire való ez a sok hazugság és mit akar tőlem hát?
Mit akar tőlem hát?
Nem érti meg, hogy csak kinevetik, amit mond!
És én? Mért nem nevetek én? Nem tudom…
Olyat akar, mit nem lehet, olyat akar, mi nincs.
Minek ledönteni kőfalakat, vívni azért, amit úgyis szabad?
Mért hiszi azt, hogy oly szép a világ és mit akar tőlem hát? Mit akar tőlem hát?

Csak ő a fontos, csak ő (repríz)

Dr. Carrasco:
Ha indulunk, van egy dolog,
amit közhírré tétetni fogok!
Tudom én jól, nagyon is jól,
hogy megint ez a régi nóta szól!
Házvezetőnő:
Csak ő a fontos neki. Csak ő a kedves nekik igen.

Antónia, Dr. Carrasco:
Csak ő a fontos, csak ő,
Csak ő a kedves, csak ő.
Ha akármit is mondanak, ő mindig fontos marad.
Testem, lelkem önzetlen,
Bár ilyennek születtem.
És boldog lennék, ha rá vigyázhatnék csak!

Házvezetőnő:
Csak ő a fontos neki.

Kis madár, kis madár

Kis madár, kis madár fönn a színezüst fán.
Kis madár, kis madár nekem énekelsz.
Nekem szól a dal, velem üzen.
Kis madár, kis madár a kedvesem.
Kis madár, kis madár súgd meg nekem.
Kis madár, kis madár.
Itt volt a hely, hol megölelt ő,
Megcsókolt ő és megcsalt ő.
Sütött a nap, míg szeretett,
De még a hold sem sütött, mikor másé lett.
Kis madár, kis madár fönn a színezüst fán.
Súgd meg nekem kis madár, ha még emlékszel rám.
Hátha visszajön még, tán szeret még.
Kis madár, kis madár ó hozzad el!
Kis madár, kis madár üzenjed meg.
Kis madár, kis madár.

A borbély dala

Borbély:
Ó a borbély mesterséget magtanultam nagyon én.
Van jó szappanom meg késem és van hozzá szerencsém.
Hogy a képed sima legyen jobb, ha tőlem tudod ezt:
borbélypárti fenn az Isten, férfi arcra szőrt növeszt.
Hogyha néha késem nyomán csurran-csöppen piros vér,
engem alkalmazz, mint doktort nagy tudásom kincset ér!

Mambrino arany sisakja

Don Quijote:
Ó Mambrino arany sisakja, nagy híred elhomályosult.
Csak nemrég tudják újra rólad, mily fényes volt az ősi múlt.
Arany fejdísz, illesz hozzám eztán büszkén hordlak én
Együtt csillog örök fényünk majd a harcok mezején.

Sancho:
Mintha kuvik hangja szólna egy kakukknak fészkiben.
Hogyha ő aranynak nézi, akkor jobb, ha elhiszed!
És ha végül mégis rájön, hogy csak sárga rézfazék,
úgysem jön zavarba merthogy szappant old föl benne még.

Don Quijote:
Ó mambrino arany sisakja el nem felejt a nagyvilág,
mert Don Quijote de La Mancha új korszakot fog hozni rád.
Arany sipka, illesz hozzám. Eztán büszkén hordlak én.
Hozz fejemre vagy szívemre, hisz aranytőrt kérek én.

Az álom, mit nem láttak még

Don Quijote:
Az álom, mit nem láttak még,
és győzni, hol nem győztek még.
A bánatot eltűrni némán,
s ott járni, hol nem jártak még.
A vágyad nem elérhető,
de látod a távoli célt.
A lélek, csak az segít tovább,
s megnyílik a csillagos ég!
Törvényem ez, ezt követem én,
ha nincs is már remény, a hitem az él.
Az vezet tovább, s mind, ki előre néz
annak bármilyen göröngyös útja van nem lesz nehéz.
Bízom hát, mert ki céljához hű,
tudja, hogy merre lép.
Arra glória nem vár talán,
csak egy csöpp békesség.
Ha talán jobb lesz így a világ,
nem volt értelem nélkül a lét,
s a vérem nem hiába hullott!
Elértem a távoli célt.

Kis madár, kis madár fönn a színezüst…
Kis madár, kis madár fönn a színezüst fán.
Nekem szól a dal, így szeret…

Mert kell egy Dulcinea

Mert kell egy Dulcinea a földön mindenkinek.
És kell egy csöndes rejtekhely,
s egy titkos szikra kell,
amelytől lelkem lobban fel.
Mert kell egy Dulcinea
ki az ember mellett áll,
s a férfi léte könnyű lesz,
a fák fölött repülni kezd,
kezében holdsugár.
De bár ha álmok közt bolyongsz,
tanuld meg hát azért:
a holdsugár az el nem adható semennyiért.
Mert nincsen Dulcinea,
szegény csak délibáb,
úgy lenne szép az életünk,
ha ő fogná mindig kezünk.
Ki a mélyből visszaránt.
Ha lenne Dulcinea
élveznénk a szép mesét!

Üdv ó neked Búsképű lovag

Üdv ó neked Búsképű lovag,
viseld a várad címerét!
És bármerre mész
előtted jár bátor tetteid híre és
emléked így már mindörök!
Én búcsúzom tőled híres vitéz,
a győzelem útjait járd!
És sok szerencsét adjon neked az Úr,
nem felejtünk el soha már!
Üdv ó neked Búsképű lovag,
viseld a várad címerét!
És bármerre mész az
ellenség reszket hogyha meglát
elfut előled mind a gonoszság.
Ó dicső uram küzdj az igazadért
és csapást a bűnökre mérj!
És pihenjél jól majd a harcok után,
csak éntőlem mást már ne kérj!
Üdv ó neked Búsképű lovag,
viseld a várad címerét!
És bármerre mész
előtted jár bátor tetteid híre,
mi üdvözlünk ó Búsképű lovag!

Dulcinea:

A gödörben sem sírtam, hol anyám felejtett,
Mert nem volt az éhségtől bennem erő,
Nem tudtam persze hogy meg kell dögölnöm
Egy gyermektől így illendő.
Vannak lányok, kik büszkék,
Ha az apjukról szó van,
Mert nemzőjük közismert nagy férfiú.
Engem egy hadsereg nemzett,
Pedig nem is volt akkor épp háború.

Én csak azt teszem, amit szerencsém csillaga mond,
Aki így született legyen utcalány és kapcarongy!

Don Quijote:
Mégis te vagy az úrnőm!

Dulcinea:
Hogy én? Hogy lehetnék én úrnő?!

Ahogy rajzolni szoktak főúri dámák,
Bizony másképp, de lépdel és pillant, mint én.
De mondd jómodort hogy tanuljak
Hanyattfekve a szénásszekér tetején?
Nahát jól nézz meg, nézz meg,
Csak nézz meg, hisz láthatod,
Izzadok, mocskos kis nőstény vagyok!
Szemétdomb a szülőhazám és temetőm az lesz
Ha megcsúfulok!
S ha a sok gönctől nem látszik, mennyire úri vagyok,
Itt a markom adj pénzt és a többit is megláthatod!

Don Quijote:
Sose tagadd meg, hogy te vagy Dulcinea!

Dulcinea:
Hát sose hullik le a hályog a szemedről?

Te az égről meséltél,
De mért kell az egekbe látnom
Ha egyszer csak féreg vagyok?!
Sok ember volt gonosz már hozzám,
De ilyen gonosz, mint te még egy se volt!
Talán elvennéd tőlem a sok mézes szóval
Hogy vasból vagyok, ez a természetem.
És lágyszívű kislánnyá tennél,
Ha szeretsz nem bánhatsz ilyen rosszul velem!

De elég a beszédből, már Dulcinea csak volt!
És bármit is mondj, csak Aldonza a ringyó vagyok!

Don Quijote:
Most és mindörökre te vagy az úrnőm Dulcinea!

Dulcinea:
Neeeeeem!

Egy kis pletyka

Sancho:
Kis pletyka és egy kis szóbeszéd,
kis ez meg az csupán egy semmiség.
Én elmesélem amiről tudok,
de mivel nem figyel bátran hazudhatok.
Mikor hazamentem feleségem megvert,
de a csapásai nem találtak célt.
Szegény zokogott, hogy ritkán vagyok otthon,
épp ezért bizony pofozkodni elfelejtett rég.
Kis pletyka és egy kis szóbeszéd,
kis ez- meg az csupán egy semmiség.
Én elmesélem amiről tudok,
de mivel nem figyel bátran hazudhatok.
Én már szélmalmokkal nem harcolok rég.
És az élet napról napra szürkébb lesz.
Hátha egy nap mégis jön egy sárkány,
nyelvet ölt rám, s így szól hozzám:
Gyere Sancho neked való ez!

Dulcinea (repríz)

Dulcinea:
Próbálj emlékezni!

Don Quijote:
Olyan fontos az?

Dulcinea:
Fontosabb mint az életem! Szóltál hozzám és ettől minden más lett!

Don Quijote:
Szóltam hozzád?

Dulcinea:
Rámnéztél és másképp neveztél!
Dulcinea, Dulcinea
egyszer rátaláltál ő lett Dulcinea.
Szép e név akár az angyali imádság
Dulcinea, Dulcinea.
Dulcinea, Dulcinea
hozd hát vissza azt az álmot Dulcinea!
Hozd a fénysugárt fejem köré még vissza!
Had lehessek Dulcinea!

La Mancha lovagja (repríz)

Don Quijote:
Hallom újból a trombita hívó szavát,
ez a hang érzem csak nékem szól!
Hölgyem és szolgám járja az utat velem,
már nem harcolok egymagam!
Én vagyok Don Quijote,
La Mancha lovagja,
ki semmi veszélytől nem fél,
Harcra szólít a végzetem mindig előre,
mert nincs már oly messze a …

Dulcinea, Sancho:
Uram! Mester!

Don Quijote:
Bármerről fúj is… hív már a célom, Megyek!

Dulcinea:
Az álom, mit nem láttak még,
és győzni, hol nem győztek még.
A bánatot eltűrni némán,
s ott járni, hol nem jártak még.
A vágyad nem elérhető,
de látod a távoli célt.
A lélek, csak az vezet tovább,
s megnyílik a csillagos ég!
Törvényem ez, ezt követem én,
ha nincs is már remény, a hitem az él.
Az vezet tovább, s mind, ki előre néz
annak bármilyen göröngyös útja van
nem lesz nehéz.
Bízom hát, mert ki céljához hű,
tudja, hogy merre lép.
Arra glória nem vár talán,
csak egy csöpp békesség.
Ha talán jobb lesz így a világ,
nem volt értelem nélkül a lét,
s a vérem nem hiába hullott!
Elértem a távoli célt.

Mindenki:
Ha még lehet jobb a világ,
már az ember nem hiába élt!
Mert kerget egy hatalmas érzés,
győztél már, akkor nyitva az ég!